Bízd Újra Életedet Krisztusra!

Karácsony után visszatérünk a szürke hétköznapokba, az Élet fáját jelképező fenyőfa viszont még a helyén van. Szótlanul és mozdulatlanul mementóként emlékeztet mindarra, aminek Isten nélkül híján vagyunk, amit a Gyermeken keresztül Ő vissza akar nekünk adni: az életet, amely termi a hit „aranyalmáit”, amely a reménység „fényfüzéreivel” segít tájékozódni, és a szeretet „édességeit” nyújtja környezetének. Döntő kérdés, hogy mindezt „aprópénzre” akarjuk-e váltani az életünkben, vagy csupán szimbólum marad, amit évente egyszer előveszünk?!
 

Közben ez év utolsó napjai az idő múlására emlékeztetnek. Eszünkbe jut, amit átéltünk, mondtunk, gondoltunk, tettük, vagy elmulasztottunk. Még inkább ezek következményei. Lássuk be, inkább mínuszban vagyunk. Mihez kezdjünk? A világhoz hasonlóan harsogjuk túl lelkiismeretünket mesterségesen előidézett zajjal és vidámsággal? Segít ez? Talán. De csak egy ideig. A bibliai példa mást ajánl.
 

Amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták az Úrnak, egy idős özvegy prófétanő hozzájuk ment és „hálát adott az Istennek, és beszélt róla...” (Lk 2,38) Anna több mint száz éves volt. Sokat megélt. Férjét korán eltemette. Ismerte az özvegyek nyomorát. Nemzete, országa sanyarú sorsának egy évszázadát sejtjeiben, csontjaiban hordozta. A kis Jézus jelenlétében azonban mégsem a panasz, az önsajnálat vagy a vád hangján szólal meg. Jézus mellett meglátja, hogy sokkal több az, amiért hálát adhat, mint ami miatt panaszkodhat. Tudja, hogy Isten azt a rosszat is jóra tudja fordítani, amit ő vagy mások véghezvittek. Ezért nem hallgat, hanem reménnyel telve másokat is bíztat.
 

Szabad nekünk is így vissza- és előre tekintenünk. Hálát adni Isten szeretetéért, véghezvitt jótéteményiért. Szabad minden rossz tapasztalat, csalódás és kudarc ellenére reménységgel tekinteni előre, és bizakodva tekinteni a jövőbe. De ne feledjük, mindez csak Jézus jelenlétében lehetséges. Csak Ő adhat múltunkra bocsánatot, jövőnkre nézve pedig reménységet. Ezért B.Ú.É.K.! = Bízd Újra Életedet Krisztusra!

Molnár Árpád, lelkipásztor