Hazai arcok a budapesti reflektorfényben

A Pesti Magyar Színház december 2-án mutatta be a Valahol Európában című, a II. világháború végén játszódó musicalt Nagy Viktor rendezésében, melyben két szepsi lány, Nagy Júlia és Nagy Gabriella is szerepet kaptak. Azoknak, akik szívesen látnának hazai arcokat a budapesti deszkákon, a jelenlegi tervek szerint 2017. január 26-án 19.00 órától és január 27-én 15.00 órától nyílik erre lehetőségük. Jegyek az alábbi weboldalon kaphatók.

Fábry Zoltán Közéleti Napok, immáron 47. alkalommal

A többnapos rendezvénysorozatot gazdag programmal a Csemadok Szepsi Alapszervezete a Boldog Salkaházi Sára Egyházi Iskolaközponttal társszervezésben rendezte meg december 2-a és 18-a között.

A közéleti napok névadója Fábry Zoltán 1897-ben született Stószon. Mint az köztudott, Fábry Zoltán elkötelezett volt a szocializmus eszméi iránt. De mindig kritikus is volt, és nemcsak másokkal, hanem önmagával szemben is. A világégést megélve a kiábrándultság és csalódottság után, a háború ellenes hangok egyik szószólójává vállt. A magyarsága azonban mindig a legfontosabb volt számára.

1970-ben, halálának évében rendezték meg az első Fábry Zoltán Közéleti Napokat, azóta pedig idén már 47. alkalommal zajlott a programsorozat Szepsiben és környékén. 

Az idei napok is a múltunk felelevenítésében és a jövőnkről való gondolkodás szellemében teltek el. A szervezők próbálták megragadni a múlt és a jövő üzenetét egyszerre. Nem is olyan távoli történelmünkhöz hozzá tartozik apáink, nagyapáink deportálása a szovjet gulágokra. A „Málenkij robot - A kárpátaljai magyarok 1944-es deportálásának 70-dik évfordulója“ című kiállítás és a megnyitóját követő előadás a Bódva-völgyéből elhurcoltakról, ezekre az eseményekre volt hivatott felhívni a figyelmet. A színes palettáról válogatott előadások kínálata alapján az érdeklődők részt vehettek egy közönségtalálkozón a Hazajárók stábjával, melynek tagjai részletesen ismertették a munkájukat, meséltek a Kárpát-medence szépségeiről és történelmi hagyatékáról filmvetítéssel egybekötve. Dr. Görcsös Mihályné Dr. Takács Gizella, volt szepsi tanárnő bemutatta „Kamatos kamataim” című könyvét, melyre az ihletet a tanári pályafutása során szerzett tapasztalataiból, élményeiből merítette. A rendezvénysorozatból nem maradt ki a hazaszeretet zene útján történő kifejezése sem, mivel a szepsi Egressy Béni Vegyeskar a „Hol a hazám“ című csodálatos prózai koncerttel készült az alkalom tiszteletére.

A közéleti napok programjai, a rendezvény szellemisége is Fábry Zoltán hitvallását tükrözik, aki sosem szűnt meg magyarnak lenni. Jöhetett bármilyen politikai eszme vagy fuvallat, az ő magyarsága rendíthetetlen volt. Nekünk pedig ebből kell megerősödnünk évről évre, hiszen a példa adott előttünk.

A Slovnaft várja a fáradt olajat

Az utóbbi hetekben lehetőség nyílt a háztartásokban összegyűlt fáradt olajat leadni, többek között a szepsi Slovnaft benzinkúton. A begyűjtött olajat később újrahasznosítják, kímélve ezzel a környezetet. Aki teheti, a jövőben gyűjtse össze a főzés során elhasznált olajat, mert ezáltal jelentős lépést tehet egy jobb környezet felé.

Bővebben

Szepsi Kvíz Est

Az MKP és a Via Nova ICs közös szervezésében 2016. december 18-án megvalósult az első Kvíz Est Szepsiben. A rendezvényre több magyar szervezet és helyi lakos is ellátogatott és aktívan részt vett benne. Az akció célja egy olyan fórum létrehozása volt, amelynek keretében a szepsiek közös élményekkel gazdagodhatnak, együtt gondolkodhatnak, ötletelhetnek. A tervek szerint a rendezvény kéthavi rendszerességgel ismétlődik majd.

Fényképek:

Újra sütni fog a nap Szepsiben

Mint köztudott, Szepsi a legészakabban fekvő város, ahol még jelentős magyar kisebbség él. Kassa nagysága és vonzása sokszor megpecsételte Szepsi csillogását, de közösségünk a történelem folyamán rendíthetetlen erővel építette és fejlesztette városunkat. Kisvárosként is rengeteg eredménnyel és történelmi személyiséggel büszkélkedhetünk, akik munkásságukkal bennünket is büszkévé tettek Szepsire. Főutcánk szélessége és szépsége a nagyvárosokéval vetekszik. Lakosai ugyan mind nemzetiségben, mind vallásban és mind életszemléletben különböznek, mégis összekovácsolja és összefonja őket a közös cél, a cél, hogy büszkék legyenek városukra és naggyá tegyék azt.

Ebben a szemléletben és nyugodt szimbiózisban teltek a szepsiek mindennapjai. A reformátusok és katolikusok kölcsönösen együtt élték meg jelentősebb ünnepeiket. Városunk nemzetiségei elfogadták egymás kultúráját, nyelvét, sőt sokszor adták tanúbizonyságát annak, hogy a magyar és szlovák nem ellenség, hanem barát. Az, hiszen együtt építjük és alakítjuk Szepsi jövőjét, és ez így van rendjén.

A hely, ahol feltöltődünk

Jómagam mindig Szepsiben éltem, ám öt évig Prágában tartózkodtam tanulmányaim miatt. Amilyen gyakran csak lehetett, hazalátogattam, mert a nagy és idegen Prágával ellentétben, itthon, Szepsiben mindig fel tudtam töltődni. Érthető is ez, hiszen mindenhol ismerősök és barátok vettek körül. Vásárláskor az üzletben, templomba menet, avagy az utcán...  Szepsinek mindig is olyan hatása volt az emberekre, ami felvillanyozta őket.

Ám két éve megváltozott valami. Az emberek hidegebbek lettek egymással, ellentétek alakultak ki régi barátok, kollégák és egymás mellett lakók között. Olyan kapcsolatok aludtak ki, amelyeknek sosem lett volna szabad kihunyniuk. Már nem ugyanúgy mosolyogtak az emberek az utcán, és valami megmagyarázhatatlan negatívumot lehetett érezni a levegőben. Többedmagammal tenni szerettünk volna ez ellen a helyzet ellen. Tisztában voltunk vele, hogy meglehet, szélmalomharc lesz, de a tenger is sok vízcseppből tevődik össze. Hittünk és mai napig hiszünk benne, hogy az ellentétek áthidalhatóak és újra mosolyt lehet csalni az emberek arcára.

Új kihívás

Időközben egy újabb feladat is utolért, amikor a Szepsi MKP helyi szervezete megválasztott elnökének. Nem volt könnyű dolgom, mert épp parlamenti választásokra készültünk, és a pártnak bizonyítania kellett mind országos, mind helyi szinten. Fel kellett nőnöm a feladathoz, és hozzászoknom a gondolathoz, hogy olyan embereknek kell utat mutatnom, akik már akkor is a közért tettek és a politika világában mozogtak, amikor én még csak a beszéd elsajátítását próbáltam magamévá tenni. Egyszóval, kemény fába vágtam a fejszémet.

Szerencsére, elhivatott és energikus csapat vett körül. Az eredményeket együtt, közösen értük el. A kezdeti nehézségek ellenére, sikerült magunk mögött tudni egy Szepsi viszonylatában sikeres választást, ami az első és egyben a legnagyobb kihívást is jelentette. Az MKP a városban a legjobban szerepelt, és a jelöltek is megállták a helyüket. Aztán jöttek az újabb feladatok és rendezvények. Megnyitottuk a II. Bódva-völgyi őstermelői és kézműves piac kapuit, vetőmagokkal ajándékoztuk meg a szepsi magyar iskolák diákjait, azzal a nevelő céllal, hogy rámutassunk, nagyon fontos a gyerekeknek már kisiskolásként megismerkedni azzal a felemelő érzéssel, hogy nagyon jó és egészséges önmagunk által előállított zöldséget enni.  Együtt énekeltük Nagy Feró slágereit, több tucatnyian szurkoltunk együtt a két nemzet fiainak az Európa bajnokságon, és még sok más rendezvényt és programot valósítottunk meg szűk régiónkban.

Nekünk Szepsi színes

Végül, de nem utolsósorban a legnagyobb eredménynek a Szepsi Színes lap tekinthető. Ez a lap az élő példa arra, hogy közös összefogással mi mindenre vagyunk képesek. Hiszen ezt nem egy szervezet, és nem egy párt indította, de immáron több mint egy éve a szepsi magyarok és magyar szervezetek tudatosították azt, hogy igenis, Szepsinek szüksége van egy kétnyelvű havilapra, hiszen a várost szimbiózisban két jelentős nemzetiség is formálja. A kezdeményezésünkkel sokan egyetértettek, és támogatásukról is biztosítottak, és ma már azt mondhatjuk, hogy Szepsinek újra van kétnyelvű havilapja, amely minden szepsi lakosé.

Kicsi a bors, de erős

Szepsi kis város. Mindenki ismeri a szomszédját, ami nagy kincs, hiszen a világon ez nem mindenhol adatik meg. Ugyanakkor épp ebből kifolyólag többször előfordulnak az emberek között konfliktusok, véleményütköztetések. Ez azonban nem feltétlenül rossz. Sőt, inkább pozitív, hiszen azt jelenti, hogy törődünk egymással és nem vagyunk közömbösek egymás iránt. Ha pedig így gondolkozunk, akkor rájövünk arra, hogy nincs okunk egymással viaskodni, csupán asztalhoz kell ülnünk, és megtalálni a metszéspontokat. Tudatosítanunk kell, hogy csak közösen érhetünk el eredményeket, nem pedig külön-külön, mert minden eredmény és előrelépés a közösség eredménye, nem pedig az egyéneké. Mi már látjuk a felkelő nap sugarait Szepsiben. A kérdés az, hogy Ön is?

Iván Tamás

Szlovákiai Magyar Fiatal Vállalkozók Szövetsége

Jövőre kezdi meg hivatalosan is munkásságát a Szlovákiai Magyar Fiatal Vállalkozók Szövetsége. Az alapítók tájékoztató körutat tartottak Dél-Szlovákiában, 8 város érintésével, ahol a helyi fiatal vállalkozókat a szervezet megalakulásáról informálták, és ismertették a leendő szolgáltatásokat és programokat. A szövetség székhelye Szepsiben lesz, amely nagy elismerés mind a városnak, mind a szepsieknek. A szövetség hivatalos nyitórendezvénye Komáromban lesz január végén, ám az első képzés Szepsiben valósul majd meg.

Erőszakmentesség, a politika stílusa a békéért

Ezzel a címmel fogalmazta meg a 2017-es esztendőre Ferenc pápa január 1-jét, amit immár 50 éve a Béke Világnapjaként is ünneplünk.

Az erőszak és a béke gyökerükben két ellentétes jelenség a társadalmak életében. Az erőszak tűzfészkei napjainkban is tagadhatatlanok. Kicsiben és nagyban. „Darabokban folyó harmadik világháborúról” beszélnek.

Míg a békével sokat lehet nyerni, a háborúval mindent el lehet veszíteni. A béke ugyanis pozitív társadalmi következményekkel jár és az igazi fejlődés megvalósulását teszi lehetővé. Ezért a béke megteremtésére kitartóan kell törekedni, még ott is, ahol az utak gyötrelmesek és szinte járhatatlannak tűnnek.

Az erőszakmentesség új értelmet kínál. Nemcsak vágyakozást és ihletet, hanem valószerű, reményre nyitott módszert is. Olyat, amely a jog primátusán alapul. Minden ember egyéni és közösségi joga és méltósága révén egyenlő megőrzést érdemel. Ebben a távlatban jó lenne, ha megtanulnánk gyakorolni nem az erő jogát, hanem a jog erejét.

Ezen az úton haladva lehet legkönnyebben elérni a reménység útját, amely a ma körülményeire is alkalmazható, kicsiben és nagyban. A szembenállások helyett megoldásokat keresni, elkerülve ezzel, hogy azok ádáz konfliktusokká fajuljanak. 

E távlat mögött a kultúrák és a népek önazonossága iránti tisztelet áll. Annak a nézetnek a felülmúlása, hogy az egyik ember, vagy közössége erkölcsileg magasabb rendű a másiknál. Sőt, azt is jelenti, hogy sem az egyén, sem a közössége nem lehet közömbös a másik ember vagy közössége tragédiája iránt.

A világméretű legális és illegális fegyverkereskedelem egyre nagyobb méreteket ölt, támogat és tart fenn konfliktusokat. Sajnos, ez erkölcsileg, kicsiben és nagyban, sorainkban is dívik. Ennek a csapásnak erőszakmenteséggel lehet és kell gátat vetnünk, kicsiben és nagyban, hiszen „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” (Mt 5.9)
 

Adjon az Úr az új esztendőben mindnyájunknak ilyen hittel telt cselekvő bátorságot, kicsiben és nagyban.
 

Mons.  Gábor Bertalan, esperes-plébános

Bízd Újra Életedet Krisztusra!

Karácsony után visszatérünk a szürke hétköznapokba, az Élet fáját jelképező fenyőfa viszont még a helyén van. Szótlanul és mozdulatlanul mementóként emlékeztet mindarra, aminek Isten nélkül híján vagyunk, amit a Gyermeken keresztül Ő vissza akar nekünk adni: az életet, amely termi a hit „aranyalmáit”, amely a reménység „fényfüzéreivel” segít tájékozódni, és a szeretet „édességeit” nyújtja környezetének. Döntő kérdés, hogy mindezt „aprópénzre” akarjuk-e váltani az életünkben, vagy csupán szimbólum marad, amit évente egyszer előveszünk?!
 

Közben ez év utolsó napjai az idő múlására emlékeztetnek. Eszünkbe jut, amit átéltünk, mondtunk, gondoltunk, tettük, vagy elmulasztottunk. Még inkább ezek következményei. Lássuk be, inkább mínuszban vagyunk. Mihez kezdjünk? A világhoz hasonlóan harsogjuk túl lelkiismeretünket mesterségesen előidézett zajjal és vidámsággal? Segít ez? Talán. De csak egy ideig. A bibliai példa mást ajánl.
 

Amikor a gyermek Jézust szülei bemutatták az Úrnak, egy idős özvegy prófétanő hozzájuk ment és „hálát adott az Istennek, és beszélt róla...” (Lk 2,38) Anna több mint száz éves volt. Sokat megélt. Férjét korán eltemette. Ismerte az özvegyek nyomorát. Nemzete, országa sanyarú sorsának egy évszázadát sejtjeiben, csontjaiban hordozta. A kis Jézus jelenlétében azonban mégsem a panasz, az önsajnálat vagy a vád hangján szólal meg. Jézus mellett meglátja, hogy sokkal több az, amiért hálát adhat, mint ami miatt panaszkodhat. Tudja, hogy Isten azt a rosszat is jóra tudja fordítani, amit ő vagy mások véghezvittek. Ezért nem hallgat, hanem reménnyel telve másokat is bíztat.
 

Szabad nekünk is így vissza- és előre tekintenünk. Hálát adni Isten szeretetéért, véghezvitt jótéteményiért. Szabad minden rossz tapasztalat, csalódás és kudarc ellenére reménységgel tekinteni előre, és bizakodva tekinteni a jövőbe. De ne feledjük, mindez csak Jézus jelenlétében lehetséges. Csak Ő adhat múltunkra bocsánatot, jövőnkre nézve pedig reménységet. Ezért B.Ú.É.K.! = Bízd Újra Életedet Krisztusra!

Molnár Árpád, lelkipásztor