Erőszakmentesség, a politika stílusa a békéért

Ezzel a címmel fogalmazta meg a 2017-es esztendőre Ferenc pápa január 1-jét, amit immár 50 éve a Béke Világnapjaként is ünneplünk.

Az erőszak és a béke gyökerükben két ellentétes jelenség a társadalmak életében. Az erőszak tűzfészkei napjainkban is tagadhatatlanok. Kicsiben és nagyban. „Darabokban folyó harmadik világháborúról” beszélnek.

Míg a békével sokat lehet nyerni, a háborúval mindent el lehet veszíteni. A béke ugyanis pozitív társadalmi következményekkel jár és az igazi fejlődés megvalósulását teszi lehetővé. Ezért a béke megteremtésére kitartóan kell törekedni, még ott is, ahol az utak gyötrelmesek és szinte járhatatlannak tűnnek.

Az erőszakmentesség új értelmet kínál. Nemcsak vágyakozást és ihletet, hanem valószerű, reményre nyitott módszert is. Olyat, amely a jog primátusán alapul. Minden ember egyéni és közösségi joga és méltósága révén egyenlő megőrzést érdemel. Ebben a távlatban jó lenne, ha megtanulnánk gyakorolni nem az erő jogát, hanem a jog erejét.

Ezen az úton haladva lehet legkönnyebben elérni a reménység útját, amely a ma körülményeire is alkalmazható, kicsiben és nagyban. A szembenállások helyett megoldásokat keresni, elkerülve ezzel, hogy azok ádáz konfliktusokká fajuljanak. 

E távlat mögött a kultúrák és a népek önazonossága iránti tisztelet áll. Annak a nézetnek a felülmúlása, hogy az egyik ember, vagy közössége erkölcsileg magasabb rendű a másiknál. Sőt, azt is jelenti, hogy sem az egyén, sem a közössége nem lehet közömbös a másik ember vagy közössége tragédiája iránt.

A világméretű legális és illegális fegyverkereskedelem egyre nagyobb méreteket ölt, támogat és tart fenn konfliktusokat. Sajnos, ez erkölcsileg, kicsiben és nagyban, sorainkban is dívik. Ennek a csapásnak erőszakmenteséggel lehet és kell gátat vetnünk, kicsiben és nagyban, hiszen „Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket.” (Mt 5.9)
 

Adjon az Úr az új esztendőben mindnyájunknak ilyen hittel telt cselekvő bátorságot, kicsiben és nagyban.
 

Mons.  Gábor Bertalan, esperes-plébános