Mint köztudott, Szepsi a legészakabban fekvő város, ahol még jelentős magyar kisebbség él. Kassa nagysága és vonzása sokszor megpecsételte Szepsi csillogását, de közösségünk a történelem folyamán rendíthetetlen erővel építette és fejlesztette városunkat. Kisvárosként is rengeteg eredménnyel és történelmi személyiséggel büszkélkedhetünk, akik munkásságukkal bennünket is büszkévé tettek Szepsire. Főutcánk szélessége és szépsége a nagyvárosokéval vetekszik. Lakosai ugyan mind nemzetiségben, mind vallásban és mind életszemléletben különböznek, mégis összekovácsolja és összefonja őket a közös cél, a cél, hogy büszkék legyenek városukra és naggyá tegyék azt.
Ebben a szemléletben és nyugodt szimbiózisban teltek a szepsiek mindennapjai. A reformátusok és katolikusok kölcsönösen együtt élték meg jelentősebb ünnepeiket. Városunk nemzetiségei elfogadták egymás kultúráját, nyelvét, sőt sokszor adták tanúbizonyságát annak, hogy a magyar és szlovák nem ellenség, hanem barát. Az, hiszen együtt építjük és alakítjuk Szepsi jövőjét, és ez így van rendjén.
A hely, ahol feltöltődünk
Jómagam mindig Szepsiben éltem, ám öt évig Prágában tartózkodtam tanulmányaim miatt. Amilyen gyakran csak lehetett, hazalátogattam, mert a nagy és idegen Prágával ellentétben, itthon, Szepsiben mindig fel tudtam töltődni. Érthető is ez, hiszen mindenhol ismerősök és barátok vettek körül. Vásárláskor az üzletben, templomba menet, avagy az utcán... Szepsinek mindig is olyan hatása volt az emberekre, ami felvillanyozta őket.
Ám két éve megváltozott valami. Az emberek hidegebbek lettek egymással, ellentétek alakultak ki régi barátok, kollégák és egymás mellett lakók között. Olyan kapcsolatok aludtak ki, amelyeknek sosem lett volna szabad kihunyniuk. Már nem ugyanúgy mosolyogtak az emberek az utcán, és valami megmagyarázhatatlan negatívumot lehetett érezni a levegőben. Többedmagammal tenni szerettünk volna ez ellen a helyzet ellen. Tisztában voltunk vele, hogy meglehet, szélmalomharc lesz, de a tenger is sok vízcseppből tevődik össze. Hittünk és mai napig hiszünk benne, hogy az ellentétek áthidalhatóak és újra mosolyt lehet csalni az emberek arcára.
Új kihívás
Időközben egy újabb feladat is utolért, amikor a Szepsi MKP helyi szervezete megválasztott elnökének. Nem volt könnyű dolgom, mert épp parlamenti választásokra készültünk, és a pártnak bizonyítania kellett mind országos, mind helyi szinten. Fel kellett nőnöm a feladathoz, és hozzászoknom a gondolathoz, hogy olyan embereknek kell utat mutatnom, akik már akkor is a közért tettek és a politika világában mozogtak, amikor én még csak a beszéd elsajátítását próbáltam magamévá tenni. Egyszóval, kemény fába vágtam a fejszémet.
Szerencsére, elhivatott és energikus csapat vett körül. Az eredményeket együtt, közösen értük el. A kezdeti nehézségek ellenére, sikerült magunk mögött tudni egy Szepsi viszonylatában sikeres választást, ami az első és egyben a legnagyobb kihívást is jelentette. Az MKP a városban a legjobban szerepelt, és a jelöltek is megállták a helyüket. Aztán jöttek az újabb feladatok és rendezvények. Megnyitottuk a II. Bódva-völgyi őstermelői és kézműves piac kapuit, vetőmagokkal ajándékoztuk meg a szepsi magyar iskolák diákjait, azzal a nevelő céllal, hogy rámutassunk, nagyon fontos a gyerekeknek már kisiskolásként megismerkedni azzal a felemelő érzéssel, hogy nagyon jó és egészséges önmagunk által előállított zöldséget enni. Együtt énekeltük Nagy Feró slágereit, több tucatnyian szurkoltunk együtt a két nemzet fiainak az Európa bajnokságon, és még sok más rendezvényt és programot valósítottunk meg szűk régiónkban.
Nekünk Szepsi színes
Végül, de nem utolsósorban a legnagyobb eredménynek a Szepsi Színes lap tekinthető. Ez a lap az élő példa arra, hogy közös összefogással mi mindenre vagyunk képesek. Hiszen ezt nem egy szervezet, és nem egy párt indította, de immáron több mint egy éve a szepsi magyarok és magyar szervezetek tudatosították azt, hogy igenis, Szepsinek szüksége van egy kétnyelvű havilapra, hiszen a várost szimbiózisban két jelentős nemzetiség is formálja. A kezdeményezésünkkel sokan egyetértettek, és támogatásukról is biztosítottak, és ma már azt mondhatjuk, hogy Szepsinek újra van kétnyelvű havilapja, amely minden szepsi lakosé.
Kicsi a bors, de erős
Szepsi kis város. Mindenki ismeri a szomszédját, ami nagy kincs, hiszen a világon ez nem mindenhol adatik meg. Ugyanakkor épp ebből kifolyólag többször előfordulnak az emberek között konfliktusok, véleményütköztetések. Ez azonban nem feltétlenül rossz. Sőt, inkább pozitív, hiszen azt jelenti, hogy törődünk egymással és nem vagyunk közömbösek egymás iránt. Ha pedig így gondolkozunk, akkor rájövünk arra, hogy nincs okunk egymással viaskodni, csupán asztalhoz kell ülnünk, és megtalálni a metszéspontokat. Tudatosítanunk kell, hogy csak közösen érhetünk el eredményeket, nem pedig külön-külön, mert minden eredmény és előrelépés a közösség eredménye, nem pedig az egyéneké. Mi már látjuk a felkelő nap sugarait Szepsiben. A kérdés az, hogy Ön is?
Iván Tamás
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése