Az ősz színek végtelen kavalkádjába öltözteti a pihenni
készülő természetet. Újabb hónap telt el, melynek utolsó hetei sokunk számára elhunyt
szeretteink sírjainak rendberakásával, koszorúk készítésével, gyertyák és mécsesek
vásárlásával teltek, hogy mindenszentek napján méltóképpen emlékezhessünk meg
halottainkról.
A néphit szerint ilyenkor hazalátogatnak a halottak, ezért élő
rokonaik a lehető legszebben díszítik fel sírjaikat. Mindenhol másképp
emlékeznek. Nálunk az a szokás, hogy november 1-jén meglátogatjuk elhunyt
hozzátartozóink sírjait, s gyertyát, mécsest gyújtunk emlékezetükre. A
bukovinai magyarok sütnek-főznek, majd az ételt a temetőben elosztogatják,
illetve vacsoránál az elhunyt szeretteiknek is megterítenek.
A temetőkben szülőfalvaink, szülővárosaink történelme is
elénk tárul. Sorsok, életek, azon emberek története, akik sok-sok évtizeddel,
vagy akár évszázaddal ezelőtt élték mindennapjaikat, háborúban harcoltak, avagy
kétségbeesetten várták haza fiaikat, férjeiket, apáikat a harcmezőről. A sírok
között talán eszünkbe sem jut, mennyi mindenről mesélnek a fejfák. Az élet
rövidségéről, váratlan, szomorú sorsfordulókról, vagy a boldogságban megélt
hosszú évekről a család körében.
November eleje az elhunyt szeretteinké, adjuk hát meg nekik
a kellő tiszteletet, hisz senki sem érdemli meg, hogy emléke eltűnjön, mint ősz
végére a lehulló falevelek.
Ezekben a napokban is kellemes időtöltést kívánunk lapunk
olvasása mellett.
Subovics Mónika
