Ezúttal úgy is írhattuk volna a rovat címét, hogy „Vissza(- és előre)pillantó”. Miért is? A magyar nemzetpolitikai államtitkárság a 2017-es évet Szent László-emlékévnek nyilvánította a lovagkirály trónra lépésének 940. és szentté avatásának 825. évfordulója alkalmából.
Idén tehát különös figyelem kíséri a közelünkben, Debrőd község határában található Szent László-forrásnál és az ottani növényi templomnál sorra kerülő rendezvényeket. A búcsújáró hely közelsége és jelentősége messze túlmutat a regionális fontosságán.
De ezen kívül mi minden köti Szepsit a Lászlókhoz. Egy kis játékos visszapillantásra vállalkozunk most. Tekintsük át, a teljesség igénye nélkül, milyen szerepet játszottak a Lászlók városunk életében.
Szepsiben adta ki egyik adományozó levelét IV. Kun László királyunk a 13. század végén. Majd hatszáz év elteltével az egykori táblabíró, birtokos és az 1848–1849-es szabadságharc szepsi nemzetőrök vezetője Csörghe László volt. Volt néhány László városunk vezetésében is (Tamás L. VNB-elnök, az akkori értelemben polgármester, Iván L. alpolgármester, Vávra L. nemzeti-bizottsági titkár). Voltak Szepsiben papok, lelkészek, káplánok akik ezt a nevet viselték – Ft. László plébános 1330-ban, egy másik László nevű plébános 1389-ben, Nt. Markus László (1850–1863) és Nt. Hadházy László (1864–1872) lelkipásztorok, Ft. Ladislav Varga káplán (már most a 21. század elején), a nyugdíjasként itt élő és eltemetett papok közül Ft. Józsa János László esperes. Az iskolaigazgatók között is akadtak Lászlók (Ladislav Kučera, Stark László). Az orvosok közül a régi időkben ismert volt László doktor (ebben az esetben a név vezetéknév volt), de voltak nálunk parlamenti képviselők is (a szlovák parlamentben és a prágai szövetségi gyűlésben is – Köteles László, Mihályi Molnár László). Rajtuk kívül érdemes még megjegyezni néhány földbirtokost, akik egyházaik lelkes adományozói is voltak egyúttal (Máriássy László, Nikházy László, Frindt László).
Szepsiben adta ki egyik adományozó levelét IV. Kun László királyunk a 13. század végén. Majd hatszáz év elteltével az egykori táblabíró, birtokos és az 1848–1849-es szabadságharc szepsi nemzetőrök vezetője Csörghe László volt. Volt néhány László városunk vezetésében is (Tamás L. VNB-elnök, az akkori értelemben polgármester, Iván L. alpolgármester, Vávra L. nemzeti-bizottsági titkár). Voltak Szepsiben papok, lelkészek, káplánok akik ezt a nevet viselték – Ft. László plébános 1330-ban, egy másik László nevű plébános 1389-ben, Nt. Markus László (1850–1863) és Nt. Hadházy László (1864–1872) lelkipásztorok, Ft. Ladislav Varga káplán (már most a 21. század elején), a nyugdíjasként itt élő és eltemetett papok közül Ft. Józsa János László esperes. Az iskolaigazgatók között is akadtak Lászlók (Ladislav Kučera, Stark László). Az orvosok közül a régi időkben ismert volt László doktor (ebben az esetben a név vezetéknév volt), de voltak nálunk parlamenti képviselők is (a szlovák parlamentben és a prágai szövetségi gyűlésben is – Köteles László, Mihályi Molnár László). Rajtuk kívül érdemes még megjegyezni néhány földbirtokost, akik egyházaik lelkes adományozói is voltak egyúttal (Máriássy László, Nikházy László, Frindt László).
Végül említsük meg azt is, hogy több ízben töltötte itt – átutazóban – az ebédet, illetve a vacsorát Rákóczy László, Sáros vármegye főispánja, aki mindig szívélyesen emlékezett erre naplójában.
- ha -